Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



A gyótai bika – igazi csapatbikaként – nagy háremmel, két mellékbikával kísérve uralta az erdőrészt és a mellette lévő kukoricást. Az erdőszélen álló két magaslesről sikertelen volt a többszöri esti és hajnali les, mivel a rudli a magasleseket gondosan elkerülve váltott ki és be, az erdőből a kukoricásba. Hegyi József taktikát változtatott. 18-án hajnalban, még sötétben, az UAZ gépkocsi vadszállító rácsára felállva várta a vendéggel a szarvasokat a kukoricaföld szélén, a kifigyelt váltóhelyen. Köd volt, nagyon jó bőgéssel a pára lassan felszakadozott az első napsugarak nyomán, amikor meglátták a kukoricából visszaváltó rudlit, amelyet a „hárembasa” terelgetett, épp harsogva elűzve egy kísérőbikát, sajnos eltávolodva a leselkedő vadászoktól. Midőn a vezértehén elérte az erdő szélét, a nagybika visszafordult és 100-120 méterre közeledett. A helyzet ígéretes volt, az idő azonban nagyon rövid, ezért Hegyi József lövésre biztatta a vendéget, aki azonban „Jozef, file méter”-rel válaszolt. A kísérő elsápadt, szent Hubertus azonban segített, a bika ki tudja miért, még közelebb jött a kukoricásban, mintegy 80 méterre, és keresztbe állt.

Most már a vendég elvállalta a lövést a sűrű „siszen”-ésre, és a 8x68-as Mauser eldördült. A bika, bár kicsit alacsony lövés érte, rövid vágta után kimúlva várta a hozzá igyekvő megilletődött vadászokat.
A 16-os „csodaszarvas” ravatala mellett, a töret átadásakor hallották a lövést Szaplányos irányából, ahol a másik vendéggel Dezső Imre hivatásos vadász próbált szerencsét.

A vadászháznál aztán négyen két nyelven, egymás szavát nem értve és figyelve mesélték a történetet, a párját ritkító kúriózum, két 14,50 kg feletti trófeasúlyú gímszarvasbika közös terítéke mellett. Meleg László vadászmester élete fotóit készítette. Nem hiszem, hogy mostanában ilyen téma kerül vadászfotós fényképezőgépe elé.
Stöver úr messziről, mintegy 200 méterről, irigylésre méltó lőtudásról tanúbizonyságot téve, ejtette el a másik háremurat. A terítéknél, a két óriásbika mellett, Sonne és Stöver urak fogadást kötöttek 100 dm-ben, mindegyik a másik bikáját tartotta súlyosabb agancsúnak. A fogadást Sonne úr nyerte, a nyereményösszeget a kísérővadászok kapták.
Amúgy a terítéken a kísérő vadászok és az összesereglett, csodálkozó szakközösség 13-14 kg közöttire taksálta a trófeasúlyokat. Szerencsére tévedtek, bizonyítva, hogy a kapitális agancsok súlybecslése 12 kg felett igencsak nehéz feladat! Bárcsak nekem is megadatna a jövőben az ilyen tévedés lehetősége, egy szeptemberi hajnalon, reggelen.
1989 őszén a sors szerencsés véletlenek egybeesésével valóban csodát tett Bajcsán!

Forrás: Milleniumi Vadászati Almanach, Zala megye 2001 (321-322. oldal)
<< Előző (2. oldal)
/4
Következő >> (4. oldal)